Deák (Diamant) Péter (1931 - )

Született Diamant Péter, 1948-ban magyarosította nevét.

Apja: Diamant Artúr

Diamant Artúr 1923-tól egy évig vezette a Kadima nevű ifjúsági csapatot. A Kadima 1924-ben Vörösmarty csapatként működött tovább, D. Artúr 1928-ig állt az élén, akkor megnősült. Péter szülei 1928-tól kb. 32-ig laktak a Zsigmond utca 49. szám alatt. D. Artúrt munkaszolgálatban – dokumentumok szerint – embertelen módon gyilkolták meg több társával 1945. március 28-án Engerau, magyarul Pozsonyligetfaluban.

Péter 1943-tól volt farkaskölyök.

Beszélgetés Deák Péterrel 2014 februárjában

Zsidó vallású szülőktől származó magyar vagyok.”

Gombocz Eszter: Hány éves is vagy most, Péter?

Deák Péter: A 83-ikban vagyok.

G.E.: 83. Nem látszik!

D.P.: Dehogynem.

G.E.: Azt szeretném kérdezni, hogy a mostani Frankel Leó úton alatt laktál kis gyerekkorodban. Hol, melyik részén?

a-frankel-leo-ut-49-2013-banD.P.: Zsigmond utcának hívták akkor. 49., ennek az udvarán van a zsinagóga, a szüleim ott laktak, amikor megszülettem, tehát magam is ott laktam, de hogy születésem után mennyi ideig, azt pontosan nem tudom megmondani. A mai Frankel Leó útról Valószínűleg, úgy tudom, hogy ez egy „szolgálati” lakás volt mai szóval mondva, mert [apukám, Diamant Artúr] a gondnoka volt a zsinagógának. Ott volt az utolsó olyan lakásunk, ami nem albérleti vagy társbérleti volt, egészen 1958-ig.

G.E.: Jártatok a zsinagógába, ti vallásosak voltatok?

D.P.: Nem, én a zsinagógában ’45 után voltam először, amikor kiállítás volt ott, én a Dohány utcai zsinagógába, valamint a Fasori árvaházi templomba jártam, mert Pesten laktunk.

G.E.: Akkor már Pesten laktatok, igen.

D.P.: Én nem is emlékszem a Zsigmond utcai lakásra.

G.E.: Nem is emlékszel? A szomszédokra sem?

D.P.: Senkire.

G.E.: Tehát ő [apukád] gondnokként került oda.

D.P.: Nem tudom, hogy így hívták-e. Biztos, hogy a hitközségnek volt az alkalmazottja. De nem volt ortodox hívő. Ott laktunk az első [emeleten] anyukám szerint. De hát ő [anyukám] ugye már elment szintén, és pontosan nem tudom felidézni.

G.E.: Azt tudod-e, mert olvastam a különböző könyveket, hogyan támadt ez az ötlete, hogy ő megalapítja a Vörösmarty cserkészcsapatot?

D.P.: Először ’23-ban Kadima néven (ez egy héber név volt) a cserkész szövetségen kívül jött létre egy ilyen cserkész természetű egyesület, vagy ifjúsági szervezet, és amikor aztán érdekes módon, valószínüleg külföldi nyomásra, ’24-ben a zsidó cserkészcsapatokat felvette a cserkész szövetség, akkor lett 311-es Vörösmarty cserkészcsapat. Ilyen zsidó cserkészcsapatról még kettőről tudok: a Jókairól, ami Pesten volt, és a Toldiról, ami azt hiszem, hogy Szegeden volt. De tulajdonképpen az egész vörösmartys reneszánsz, tehát a közösségnek a felidézése 2000-ben kezdődött, amikor még Szabolcsi Miklós élt, és engem a Lukács uszodában megszólított egy ottani partnerünk, aki a hitközség egyik alapítványát vezette (a neve most nem jut eszembe), miközben a zsidó cserkészetről beszélgettünk, hogy nem lehetne-e erről többet tudni. És akkor ennek az ötletnek az alapján vagy az Izraeli Nagykövetség, vagy a hitközség, vagy az alapítvány támogatásával rendeztünk egy konferenciát, amin ez a három zsidó cserkészcsapat volt ott, és még Szabolcsi Miklós akadémikus, aki ’45 után a parancsnoka volt a Vörösmartynak, annak a vezetésével csináltuk. Jómagam is tartottam előadást. És ott jöttek össze a vörösmartysok. A Sun Light Hotelben (ez a Szabadság hegyen van, a Sváb hegyen a régi nevén), és akkor döntöttük el, hogy 2000-ben a vörösmartysokat összehívjuk. És akkor ez a kis szervező stáb, amelyik a Stefániában is jelen volt, az összehozta az első találkozót.

G.E.: A névválasztás, hogy Vörösmarty, ez tudatos volt?

D.P.: Erről fogalmam sincs. Azt sem tudom, hogy ezt ki találta ki, a cserkészszövetség javasolta-e. A 311-es számot azt nyilván a cserkészszövetség.

G.E.: Mennyire volt erős a magyarság tudat, illetőleg a zsidó öntudat ebben a csapatban, erről te tudsz mondani valamit?

D.P.: Erről nem sokat tudok mondani, mert alapvetően a csapat világi volt, hogy így mondjam. Tehát amikor én újra bekapcsolódtam…

G.E.: Te mikor, hányban kapcsolódtál be?

D.P.: A negyvenes évek elején, de akkor engem Pestről (már nem tudom pontosan, hogy hol laktunk), Pestről a szüleim még nem tudtak elengedni egyedül Budára, mert 9-10 évesen nem lehetett mászkálni, és én a testvércsapatba, a Jókaiba iratkoztam, és ’43-44-ben kerültem át a Vörösmartyba. Akkor már a csapat tulajdonképpen nem legálisan működött. Már ’43-ban megszűntek. Tehát kizárták a cserkészszövetségből. De azt elmondhatom, hogy ’45 előtt és ’45 után is, hogy úgy mondjam neológ volt a csapat, tehát nem volt vallásos szellem, bár a Hatikvát énekeltük, és volt egy bizonyos cionista hangvétel ’45 után, ami tulajdonképpen a holokauszt következménye, meg a Horthy-rendszer és a Szálasi-rendszer következménye. Volt egy ilyen bizonyos cionista gondolkodás, voltak, akik kimentek Izraelbe, és aztán később többen - egyszer ’47-ben, egyszer ’56-ban – elmentek Nyugatra. De maga a csapat nem volt cionista, viszont ismertük, hallottunk, beszéltünk a cionista szervezetekről, a Somérról, meg a […]másokról, aminek a nevére nem emlékszem

G.E.: Barátkoztatok is velük?

D.P.: Nem, csak személyekkel találkoztunk.

G.E.: Spitzer Zoltánt ismertétek?

D.P.: Nem, nem ismerős a neve.

G.E.: Ő a Tárogató úti [cionista gyermekotthon vezetője volt].

spitzer-zoli-kirandulas-oreg-cserkeszekkel-1940-benD.P.: Most, hogy fölidéződött, talán valamire halkan emlékszem, hogy ilyen név, hogy Spitzer, valahol előfordult, de nem merem a helyére tenni. [Spitzer Zoltán valóban a Vörösmarty cserkész csapat tagja volt a háború előtt]

G.E.: Friedman György? Ő sem?

D.P.: Nem.

G.E.: És Vidor Pált te ismerted?

D.P. Nem, csak talán szüleim beszélgetéseiben hallottam róla, meg talán Kárpátyéknál, aki régi vörösmartysta volt, zeneszerző, az Andrássy úton laktak, és egyszer náluk voltunk látogatóban 1936-ban, az eucharisztikus magyarországi kongresszus felvonulásakor.

G. E. Van valamilyen emléked az akkori csapatról?

D.P.: Nincsen. Mert akkoriban már elsősorban nem az otthonban jöttünk össze, hanem a táborokban. Meg kirándulásokon.

G.E.: A háború előtt is?

D.P.: A háború előtt is, hát pontosan március 19-én, mikor a német megszállás bekövetkezett, akkor egy hadijátékra indultunk, és a Vörösvári út és a Bécsi út sarkán volt egy csoport. Kalmár Mackó volt még velünk, meg talán, ha jól tudom, Kálmán Jancsi. Ott gyülekeztünk a trolinál. Mert az volt az első troli Budapesten. Nem is volt száma. És akkor láttuk meg, hogy reggel jönnek be motorkerékpárral a németek, és természetesen rögtön szétszéledtünk, és mindenki hazament. Akkor apukám még otthon volt, és nagyon rossz hangulatban voltunk.

G.E.: És őt mikor hívták be, édesapádat?

D.P.: Időpontra pontosan nem emlékszem, azt tudom, hogy ez a harmadik munkaszolgálata volt, még a zsidó ház, a csillagos házak előtt (mert mi már nélküle költöztünk a csillagos házba).

G.E.: És hova költöztetek ti csillagos házba?

D.P.: A Rózsa utcába. De nem tudom, 44-ben, mert előtte viszont albérletben laktunk valamelyikben, a 40/a-ban. Egy sarokház volt ez a csillagos ház. Oda az apukám távoli rokonaival költöztünk egy lakásba a csillagos házba, de akkor ő már munkaszolgálatos volt. A skót iskolába hívták be, és onnan vitték aztán ki a Bécs alatti fal építéséhez. És ott megbetegedett, legyilkolták, és már Mauthausenbe nem jutott el.

G.E.: És írt ő nektek még? Vagy maradt valamiféle írásos anyaga a cserkészettel kapcsolatban?

D.P.: Ez a könyv ez úgy került elő, […].

G.E.: Az ővé volt?

tiz-ev-a-liliomos-lobogo-alatt-1924---34-cimoldalD.P.: Az nekünk megvolt, és magunkkal vittük a zsidó házba. És ha meg tetszik nézni a kopírozást, látszanak ilyen foltok. Ez onnan származik, hogy velünk volt [a kiadvány], és mialatt már a zsidó házból elköltöztünk, mert a deportálás, meg a Colombus utca, meg az egyebek, az alatt becsapódott a negyedik emeleti lakásba egy bomba, pontosan abba a kis szobába, ahol mi laktunk. (Rózsa utca) Keresztül szakította a negyedik emeletet, tönkre tette, kiszakította az egészet, és ezt a könyvet, ami benne volt valamelyik szekrényben, a gránátszilánkok megsértették. És ezt ’45 májusában vagy mikor találtuk meg. Aztán eltettük és akkor került elő, amikor előszedtük az iratokat.  (Tíz év a csillagos lobogó alatt)

G.E.: És az se véletlen, hogy ezt magával vitte, mert nem vitt mindent magával a csillagos házba, de ezt magával vitte.

D.P.: Ezt magunkkal vittük a fényképalbumokkal meg az iratokkal együtt.

G.E.: Tehát ez az egyik legfontosabb dolog volt.

D.P.: Igen, legalábbis úgy emlékszem.

G.E.: Más is volt, esetleg valamiféle jegyzetei?

D.P.: Nem. Fényképek voltak a munkaszolgálatról. Egy csomó fényképe volt, még most is megvannak. Esetleg megmutathatom másik alkalommal.

G.E.: Jó, jó. És akkor meddig tudtak még összejönni a háborúban a Vörösmarty szobában? Az hol volt pontosan? A cserkész szobátok?

D.P.: ’45 után kerestük a helyet. Először a Bálvány utcában volt egy szoba, nem tudom.

G.E.: ’45 után? De én most a ’45 előtt […]

D.P. ’45 előtt nem lehetett, mert illegális volt.

G.E.: Értem. Tehát akkor hol itt, hol ott gyűltetek össze.

a-vorosmarty-cserkesz-csapat-1945-utan-hatul-kozepen-deak-peterD.P.: Elsősorban kirándulásokon, lakásokon gyűltünk össze. Egy-két tábor volt, amire én nem emlékszem, és aztán ’45 után rögtön fölélénkültünk. Először a Bálvány utcában, utána a Teréz körút 18-ban az óvóhelyen. Az volt az utolsó otthon, és onnan mentünk tárgyalni, amikor a cserkészszövetség feloszlott, és a csapatot feloszlatták. Azt akarták, hogy alakuljunk át úttörő csapattá, mire mondtuk, hogy azt nem lehet, mert az úttörő csapat az iskolákhoz kötődött. A cserkészmozgalom az egyházakhoz kötődött azelőtt is.

 A Vörösmarty cserkész identitás. „Zsidó vallású szülőktől származó magyar vagyok.”

Deák Péter: Zsidó származásunkat egyáltalán nem tagadtuk meg, sőt, több esetben például volt olyan helyzet, amikor kifejezetten hangsúlyoztam, hogy én zsidó szülőktől származó magyar vagyok. Mert találkoztam provokációkkal az egyetemi oktatásaim időszakában.

G. E.: Komolyan?

D.P.: Igen, hát nem direkt provokációkkal akkor még, most már többször találkozhatna az ember. És elmondtam, hogy én zsidó szülőktől származó magyar vagyok. Zsidó vallású szülőktől származó magyar vagyok. Tehát a zsidó identitást, a zsidó vallású vagy származású identitást sosem tagadta meg a Vörösmarty. Tehát zsidó hitközségből származó cserkészcsapat volt, és ezt senki nem tagadta. Ettől függetlenül azért el kell mondani, hogy ’45 után voltak a csapatnak nem zsidó, hanem keresztény származású és keresztény tagjai is. Például a Benedek Jancsi, aki az én őrsömben volt, és aki meghalt egy kirándulás során. Benedek János. A Szív utcában lakott, és én nekem kellett a szüleivel közölni, hogy meghalt. Ilyen ugrást csináltunk, ilyen csípő ugrást, és közben meghalt. Farkasrét felé voltunk kirándulni. A farkasréti árok felé. Tehát voltak keresztény tagjai, akik ismerősök voltak a középiskolából, vagy máshonnan.

G.E.: Ez már ’45 után és nem volt semmi baj ezzel. Teljesen természetes barátság.

D.P.: Ők vagy a Szív utcában vagy a Rózsa utcában laktak, a Benedek Jancsiék. Ő is fiatal volt, valamivel fiatalabb, mint én.