VÁNDOR PÉTER (1934. február.11. Óbuda – )
Foglalkozása: ?
„Ami a szüleim magyarságát illeti, azt nem lehet kétségbe vonni. Mint mások, próbáltak asszimilálódni, kezdve apámmal, aki Vándorra magyarosította a nevét Weiszről. Ők magyar zsidók voltak.”
Évfolyam: 1940-től 44-ig járt a Zichy utcai elemibe. Osztálytársai: (Osztálynévsorok / Osztályképek)
CSALÁD
APJA: Weisz Vándor Andor (1904 Győr - ?), (Izraelben: Ben Dor)
1924-től az Óbudai Izraelita Elemi Iskola tanítója, majd igazgatója.1930-ban feleségül vette a Zichy utcai iskola tanítőnőjét, Mérey Ibolyát.
1934-ben magyarosított Vándor névre.1940-től kezdve többször behívták munkaszolgálatra, majd deportálták. Gunskirchenben szabadult föl, 28 kg-mal. Csak1945 októberében került vissza Óbudára. A vészkorszakkal kapcsolatos emlékei nyomtatásban is megjelentek „Emlékeim” címen. Testvérei: öt fiú -, és két lánytestvére volt. Vándor Andor 1948-ban újra nősült, az özvegyen maradt dr. Lukács Zsuzsát vette feleségül, aki a zsidó gimnáziumban tanított. 1957-ben vándoroltak ki Izraelbe.
APAI NAGYAPJA: Weisz Lipót
A család Celldömölkről költözött Budapestre. Weisz Lipót a Kádár utcában dolgozott szabóként.
APAI NAGYANYJA: Weisz Fáni
ANYJA: Mérei Ibolya (? – 1945?) Az Óbudai Izraelita Elemi Iskola szeretett tanító nénije volt. Bergen Belsenben pusztult el.
ANYAI NAGYAPJA: ? A család Vittencről, Szlovákiából került Óbudára, a Timár utcába.
ANYAI NAGYANYJA: ?
EMLÉKEK
Vándor Péter e-mail címét 2008 –ban kaptam meg, attól kezdve néhány hónapon át küldte levélben emlékeit. Péter örömmel fogadta kérdéseimet, így írt: „Egyáltalán nem veszem rosszul a kérdéseket, sőt, örülök neki, mert legalább visszahoz emlékeket, amiről kezdek elfeledkezni.”
Iskola, osztálytársak, keresztény suhancok
Az első osztályt 1940-ben kezdtem a Zichy utcában. A tanító néni Gyenes Jolánka volt. A szünetekben szaladgáltunk az udvarban, és iskola után verekedtünk a keresztény suhancokkal, akik vártak ránk a saroknál. Hogy miért és mért nem, a Weisz Lajcsi az mindig velük volt. Sokszor dobáltunk leveleket a templom udvarba, a zsinagóga mögé, ahol [Weisz Lajcsiék] laktak. Ott több kis, a templomhoz tartozó házacska volt. A Gáspár Tomi és Weisz Lajcsi az osztálytársaim voltak Frankl Jutkával és másokkal együtt. Azt hiszem, legtöbbször a Gáspár Tomival barátkoztam, nekik volt egy bakelitgyáruk Óbudán, és néha odamentünk játszani is. Iskola után egy kis tanulás volt, utána pedig focizás a Beszterce utca körül. Nyaranként anyámmal mentünk a Palatinusra vagy apámmal a Császárba. Voltunk egy párszor a Zsidó Tanítók házában Balatonfüreden is, ahol a Józsi bácsi fogadott minket. Bokor Józsi bácsi volt az „iskolaszolga” a Zichy utcában. Nagyon jó lélek volt, ahogy emlékszem rá.
A Weisz igazgatóra nem nagyon emlékszem, valószínűleg már a munkatáborban volt, amikor én kezdtem az elemit, vagy röviddel utána [került oda]. (Weisz Béla igazgató 1942 novemberében vonult be munkaszolgálatra, ahonnan nem tért soha vissza. G. E)
Vallás a családban, ünnepek
Nálunk szigorúan kóser háztartás volt, péntek este és szombaton rendszeresen látogattuk a templomot, és mondhatom, hogy a szüleim igen vallásosak voltak. A templomra úgy emlékszem, hogy nagyon szép volt, a férfiak lent, és a nők a karzaton vettek részt az istentiszteleten.
Az ünnepeket nagyon szigorúan vettük, mindent a szabályok szerint csináltunk, gondolom azért is, mert a szüleim a zsidó iskola alkalmazottjai voltak.
Identitás, magyarság
Ami a szüleim magyarságát illeti, azt nem lehet kétségbe vonni. Mint mások, próbáltak asszimilálódni, kezdve apámmal, aki Vándorra magyarosította a nevét Weiszről. Ők magyar zsidók voltak, soha nem hallottam, hogy másként tudnák [akarnák] meghatározni és leírni magukat. Én nem is gondolom, hogy ez a kérdés felmerült valaha, legalábbis én soha nem hallottam erről. Soha nem gondolták, hogy az út a koncentrációs táborba fog vezetni.
Csillagos ház, gettó
A Beszterce utca 17/b csillagos ház lett, amikor a németek bejöttek. 1944 novemberében onnan vittek be bennünket a pesti gettóba. Anyámat a gettóból vitték a téglagyárba, és utána Bergen-Belsenbe. Én ott maradtam a Dob utcai házban más gyerekekkel együtt, de csak a Friedman Gyurira emlékszem. Volt egy felnőtt is, azt hiszem, az a Gyuri nagynénje volt.
Anyám, mielőtt elvitték, adott nekem egy kis papírt, amin az apám címe volt valahol Újpesten, ahol a munkaszolgálatos század tartózkodott éppen akkor. (Előtte valahol Újvidéken voltak, és onnan jöttek vissza Pestre). Megtaláltam az újpesti címet, de a század munkán volt valahol, és az őr nem engedett be. Visszamentem a Dob utcába, de otthagytam a címemet az őrnél. Másnap legnagyobb örömömre megjelent apám egy keretlegénnyel, és odavitt magával a munkaszolgálatos laktanyába. Egy pár napra vagy hétre, erre nem emlékszem, elvitt a Belvárosba a Reisz Titiékhez, akik odaköltöztek Óbudáról. (Reisz Titi, Marika és Reisz Anni. Férje Dr. Reisz Vilmos mint munkaszolgálatos halt meg Oroszországban. A Reiszék alattunk laktak a Beszterce utcában.) (Reisz Péterék?)
Nagyon rosszul éreztem ott magam, mert minden légitámadáskor nekem egyedül kellett fönt maradnom a lakásban, és egy pár nap múlva visszamentem az apám századához. Apám kétségbeesve fogadott, mert a század éppen akkor készült bevagonírozásra, és nem tudta, hogy mit csináljon velem. A pályaudvaron elbúcsúztunk egymástól. Másnap egy keretlegény elvitt a Munkácsi Mihály utcai vöröskeresztbe. Onnan pedig egy pár nap után megtaláltam a nagyszüleimet egy Hollán utcai védett házban. Ott voltam velük a felszabadulásig, és amíg apám hazatért Mauthausenból.
Visszatérés, az Abonyi utcai gimnázium, Schweitzer József főrabbi
A felszabadulás után jártam a nagyon vallásos Zsidó Polgáriba a Dob utcában, és amikor apám hazajött, akkor átmentem az Abonyi utcai zsidó gimnáziumba. Amikor az megszűnt, átmentem az Árpád Gimnáziumba Óbudán. Az Abonyiban ismertem meg Dr. Schweitzer József főrabbit, aki akkor pirospozsgás fiatal héber tanár volt, és én az ő osztályában voltam. Nagyon kedves tanár volt, de azért arra is emlékszem, hogy kellett egy latin különbözeti vizsgát tennem a polgáriból a gimnáziumba, és a szünetben egyszerre csak kaptam egy nagy pofont a főrabbitól, azt hitte, hogy csalok a vizsgán. (Ha véletlenül találkozik vele, kedves Eszter, mondja meg, hogy abban az esetben ártatlan voltam.) Sajnos elvesztettem a kapcsolatot Dr. Schweitzerrel, de ha jól tudom, apám találkozott vele, mikor Izraelből látogatott Magyarországra.
Azt hiszem, 1947-ben mentünk vissza lakni Óbudára a Zichy utcába, de lehet, hogy az volt 1946-ban. A Reiszéket egyszer láttam rögtön a felszabadulás után. A Beszterce utcában találkoztam velük, amikor először gyalogoltam a margitszigeti ponton - hídon át Budára és Óbudára, megnézni a lakásunkat, de aztán elveszett a kapcsolat.
Kaddis
Lakások: Péter születésekor a Nagyszombat utca 3. szám alatt laktak, később a Beszterce utca 17/b szám alá költöztek. A németek bevonulása után ez az épület csillagos ház lett. Mérei Ibolyát innen vitték Péterrel együtt a gettóba. Ibolyka a gettóból a téglagyárba, majd Bergen Belsenbe került, ahol életét vesztette.