A CD-n az Óbudai Zsidó Elemi Iskola 1920 és 1944 közötti történetének a dokumentumai olvashatók, láthatók.  A kortársak visszaemlékezései, osztályképek és családi fotók épp úgy, mint a zsidó elemi iskola történetének hivatalos iratai azt dokumentálják, hogyan pusztította el nagyon rövid idő alatt a náci terror ezt az életerős, sértetlen világot.

A dokumentumok önmagukért beszélnek az emlékezésnek - és az emlékek feldolgozásának ebben a megismételhetetlen, egyszeri folyamatában, amelynek a kezdeményezője 2002-ben  Gombocz Eszter volt. Ez a folyamat a zsidó elemi iskola egykori 21 tanulójának az iskolai találkozóján 2008-ban, Budapesten érte el a csúcspontját. 64 év múlva találkoztak újra, 64 éve kellett elszakadniuk egymástól Budapest 1944-es német megszállásának a következményeként. Az elmúlt 64 év során a találkozó résztvevői szétszóródtak a világban, és semmit nem tudtak egymásról.

Bővebben...

„Mindazok, akik túlélték a vészkorszakot, lelkükben és testükben, gondolataikban egy nyitott vérző sebet , amely soha nem gyógyulhat be. Ha sokat piszkálják a sebet, csak mélyül a szenvedés fájdalma. De kötelességünk a kollektív emlékezet tapasztalatainak átadása a jövő nemzedék részére, mert múlt nélkül nincs jövő”. (Sinai Gershon, született Sinai Árpád György, a Zichy utcai iskola növendéke 1936-40-ig)

2002-ben történt, hogy egy holokauszt továbbképzés alkalmával megálltunk az óbudai zsinagóga gyönyörű épülete előtt. Földbe gyökerezett a lábam. A kívülről szépen rendbe hozott klasszicista épületen, amely ma a Magyar Televízió egyik stúdiójának székháza^[1], még jól olvasható héberül a felirat: A valaha itt imádkozók többsége azonban már ha akarna, sem térhetne be ide. Csak árnyaik lebegnek a falak körül.

 

Bővebben...