splash_opacity
schließen

Folgenden Personen möchte ich – neben denen, die uns ihre Erinnerungen zuteil haben werden lassen – danken:

Bányai Viktória, Bókai Bátor, Büchler Ilona, Bürg Judit, Csepregi Zoltán, Fáryné Szalatnyay Judit, Forgácsné Dénes Katalin, Gabriele Gauler, Gerendás János, Gombocz Istvánné, Goldstein Tibor, Gulyás György, Gulyás Gáborné Barth Lívia, Daniel Kempin, Kósa Judit,  Lustig Éva, Lustig József, Mády Katalin, Maros Judit, Medgyesi Iván, Moksony Anna, Moksony Ferenc, Medgyesi Iván, Müller Károly, Nagy Márta, Nagy Zita, Rácz Zsuzsa, Réthelyi Orsolya, Tóth Zoltán, Dr. Schweitzer József főrabbi, Süle Tamás, Tatár Judit, Vajk Éva, Vágújhelyi Péter, Verő Tamás., valamint az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem könyvtárosai.




Danksagung

galosi-gyorgy-karusel-picture

gado-janos-eml

kemeny-gyorgyi

kurti-kann-judit-karusel-picture

lea-neuman

parczel-edit-eml

perlusz-aniko

sindler-kornelia-eml

vandor-peter-eml

WeiszGabor

wieder-gyorgyi

XY_copy

BarnaiAgnes

FalkMargit

FriedGabriella

FriedmannGyorgy

GottliebGulyasGaborOtto

SusitzkiGrossVera

HuszMarta

Jakobovics Ferenc

Jakobovics Tamas

KlarreuchOszkar

Klein Edit

KramerVera

LangJanos

MayerEva

MayerTibor

MarkuszBandiMarkuszGyorgy

MenczeleszEva

MenczeleszJozsef

PolacsekEdit

PolacsekTibor

ReiszEva

ReiszLaszlo-new

ReiszPeter

SarvariJozsef

SinaiArpadGyorgy

SpatzGyorgyi

SteinerEndre

SteinerJozsefEndre

SteinerJozsefSugar

WeiszKatalin

WeiszMagda

Budai zsidó elemi iskolások a húszas évektől 1949-ig

 Az óbudai és a budai iskolások szétágazó és egybefutó története

„Az 1945 után nagy nehezen újra indult iskolának a kommunista rezsim vetett véget. Az épületet a 70-es években dózerolták el.” (Perlakiné Weisz Katalin)

phoca_thumb_l_01_Zichy__Mokus__1942__majus8A budai és óbudai zsidó elemi iskolások  phoca_thumb_l_15_Obudai_zsinagoga_1920asEvektörténete 1945 előtt külön vágányon indult, ám a vészkorszakban, majd a háború utáni években már egymás felé tartott, végül pedig összeért. Óbuda és Újlak szomszédsága valójában már a háború előtt kínálta az érintkezést. Előfordult, hogy ugyanannak a családnak egyik része Óbudán, másik része Budán élt. (Ilyen volt például a Parczel és a Mayer család). A budai gyerekek azonban 1928-tól a negyvenes évek elejéig csak a XI. kerületben, a Váli úti Baracs Károly Elemi Iskolában vagy az óbudai zsidó elemiben tanulhattak, mivel akkoriban Újlakon még nem működött zsidó elemi. Az óbudai és a budai intézmény külön hitközséghez tartozott, így az iskolások és szüleik külön zsinagógába, az óbudai, Lajos utcai, illetve az újlaki, Zsigmond utcai templomba jártak.

parczel-edit-es-vidor--annuska-kb-14-evesenA negyvenes évek elején a budai, Zsigmond király útja 49. szám alatti ház lakói: Vidor Pál rabbi és Parczel Sándor hitközségi alkalmazott egy új, helyben lévő iskoláról álmodtak. Vidor Pál kislánya, Anna és Parczel Sándor lánya, Edit ugyanis épp ekkor, 1943-ban kerültek iskolás korba. A két kislány és családjuk szoros barátsága serkentette a hitközségi vezetők vállalkozó kedvét.

A Zsigmond király útján 1943-ban, Vidor Pál iskolaszéki elnökletével meg is nyílt a kétosztályos iskola. Az 1944. március 31-i statisztikai kimutatás szerint 33 diák tanult itt Telegdi Klára és Rajna Sándor irányítása alatt.

Fókuszban az 1945 utáni iskolatörténet

A „Budai zsidó iskolások” című, itt tanulmányozható oldalon az óbudaihoz képest nagyobb hangsúlyt kap az 1945 utáni történet. A háború előtti évtizedek esetlegesen érintkező zsidó színterei 1945 után erősebben egymásba fonódtak a maradék zsidóság közegében. Kutatásom eredményeként jutott napvilágra, hogy a háború után, 1947/48-ban mindhárom zsidó elemi útja: a két budai (a Baracs Károly és a Zsigmond utcai), valamint az óbudai (Zichy utca 9. szám alatti) iskola korábban jobbára elkülönülő története összetalálkozott. Újlakon nyílt meg 1947 októberében, majd a következő hónapban máris a XI. kerületbe, a Váli útra helyeződött az általános iskolai ötödik osztálya, amelyben nemcsak a város különböző kerületeiből, hanem az elnéptelenedett vidéki városokból is összeverődtek az árván vagy félárván maradt gyerekek. (Az ide-oda csapódás lépcsőiről a Tanulmány alatt olvashatók részletek.)

A hányattatásból következően az összegyűjtött anyag középpontjában nem az iskolák, hanem a gyermekkorukra és fiatalságukra emlékező öregdiákok állnak. Lakóhelyük, iskolájuk és a további intézmények, amelyekkel kapcsolatban álltak, 1944-től folyamatosan változtak („Városrészről városrészre ide-oda lökdöstek minket”, meséli Mayer Éva), de ők maguk, mint az emlékek többé-kevésbé hiteles őrzői, mégis viszonylagos stabilitást képeznek a múlt rekonstrukciója során. Ebben a zaklatott, 1944-45 utáni időszakban tehát az emlékezők teremtenek kohéziót az események szerteágazó szövevényében.

1945 után az iskolákhoz hasonlóan jóval kisebb létszámmal, de újraindult a cserkészet is. Vidor Pál, 1934-től az újlaki zsinagóga rabbija, aki a háború előtt a tábori istentiszteleteket vezette,  nem tért vissza a munkaszolgálatból. A Buchenwald felé vezető úton lett volna lehetősége megszökni, de nem akarta, hogy társai rabbi nélkül maradjanak. Spitzer Zoltán, aki 1945 előtt a budai, 311. számú Vörösmarty cserkészcsapat tagja volt, hazatért a munkaszolgálatból,  és 1945 után a cionista mozgalom keretein belül próbált segíteni az árván vagy félárván maradt fiatalokon a XII. kerületi, Tárogató úti cionista otthon vezetőjeként.

Rajta kívül sokan voltak, akik (egy-egy esetben a cserkészetnek búcsút intve) a cionizmus vonzáskörébe kerültek, egyesek közülük hamarosan alijáztak is.
  Megint mások kitartottak az 1945 után újrainduló, immár koedukált cserkészcsapat mellett. Ekkor már a lányok is egyre aktívabbá váltak.  Akadtak közöttük ingadozók is, akik időközben mégis a cionizmus felé hajlottak, ami nem mindig aratott tetszést társaik körében. (Lásd: A 311. Vörösmarty cserkészcsapat, 45./46.old.)

1949-hanuka-obudai-zsido-hitkozseg-napkoziotthonanak-gyermekeilevel-kann-j-nak-a-zsigmondu-5-joint-napk-ohelbol-aviva-alairasavallevel-kann-juditnak-a-cionistaktol-az-ohelbol-1-oldA gyerekek és nevelőik egyaránt csonka családban, talajvesztetten kapaszkodtak valami megfogható, közösséget ígérő közegbe. Az árván maradt fiatalok szüleik helyett apát és anyát kerestek nevelőikben. A csonka létszámú osztályok diákjai számára mind Óbudán (a Zichy utca 9. szám alatt), mind pedig Budán (az iskolával egy utcában, a Zsigmond utca 5. szám alatt) cionista napközit hoztak létre. Spitzer Zoltánné a Zsigmond utcai iskola tanítójaként, majd igazgatóhelyetteseként próbálta a félárván és árván maradt gyerekek sorsát egyengetni. (Fotó IDE: Spitzer Zoltán 45 után feleségével, Kondor Klárával) Óbudán időközben aggok háza nyílt az iskola épületében, majd 1952-től a Pesti Fiúárvaház gyermekei is ide kerültek.

spitzer-zoltan-es-kondor-klaraAz egyházi iskolák államosításával, majd 1949-ben bekövetkezett megszüntetésével a részben párhuzamosan induló, majd a holokauszt következtében egymást keresztező utak szomorú módon egyesültek. A Budai Izraelita Hitközség kebelében a vészkorszak folyamán oltalmat találó, majd a háború után újraszerveződő cserkészcsapatot beolvasztották az úttörő mozgalomba.

  1. Viszontlátás

02megkesettiskolaitalalkozo_2008_062008-ban a Frankel Leó úti Budai Körzet segítségével 63 év után megkésett iskolai találkozót szerveztem a budai és óbudai gyökerű iskolások számára. Június 16-án viszontláthatták egymást azok, akik 1944 márciusában, a német megszállást követően elváltak, és mindeddig nem tudtak társaik sorsáról.

Az összejövetel során a 93 éves egykori diák, Reisz László imája után az egybegyűltek elmesélték egymásnak megmenekülésük kalandos történetét, méltatva az árulások mellett a segítő szomszédok, boltosok merészségét is, szót ejtve a háború utáni élet alakulásáról. A találkozón készült videófilm „Viszontlátás”, illetve „Reunion”címmel már elkészült.

markusz-gy-es-bandiA találkozó során több egykori ötödik osztályos jelent meg. Közülük Steiner Döni a Zichy utcai elemiben kezdett tanulni, majd a Baracs Károly iskolába vetette a sors. Ugyanezt az évfolyamot képviselte Márkusz György és a Bécsből hazatelefonáló Mayer Éva, akik a budai Zsigmond utcában kezdték az elemit. Az összejövetelen Lang János mesélt az 1944-ben csillagos házzá alakult, majd a háború után napközi otthonként, egy rövid ideig iskolaként, az államosítás után pedig öregotthonként és árvaházként működő Zichy utca 9. szám alatti épületről.

emlektabla-2012-junius-13A három elemi közül az óbudai épületet a kommunizmus időszakában dózerolták el, ma már csak egy emléktábla őrzi emlékét.   A Váli úti és a Zsigmond utcai iskolák épületei még állnak.

Gombocz Eszter