Fogalmak magyarázata, a héber szavak jelentése
A zsidó fogalmak magyarázatánál elsősorban Jólesz Károly hitéleti kislexikonjára támaszkodtam. (Jólesz Károly: Zsidó Hitéleti Kislexikon. Magyar Izraeliták Országos Képviselete. Budapest, 1985.)
A héber szavak fonetikus átírásban szerepelnek.
Alija: „fölmenetel, fölemelkedés". Az Erec Jiszraelbe, majd Izrael Államba történő bevándorlást jelenti.
Bímá: emelvény, amelyet a templom közepén helyeznek el. Ezen olvassák a Tórát és bizonyos imákat is itt mondanak.
Bóher: jesivanövendék, ifjú.
Hánukká (chanuka): „avatás”. Örömünnep annak emlékére, hogy a Makkabeusok i. e. 165-ben visszafoglalták a Szentélyt a szír hódítóktól, és azt ismét felavatták. Noha ehhez csak egyetlen napra elegendő szent olajat találtak, ez csoda folytán elégnek bizonyult nyolc napra.
Héder: „szoba”. Olyan osztatlan, egy „szobában” működő magániskola, ahol tandíjfizetés ellenében tanulnak a gyermekek. A kisgyermekek, akár már 3-5 éves kortól az alefbetet és az imakönyv olvasását tanulják, a következő szint a Tóra (Mózes öt könyvének) tanulása, idővel kommentárokkal.
Jesíva (j’sívá ): „ülés”. Magasabb fokú iskola a Talmud tanítására.
Jóm kippúr: „engesztelés napja”, hosszúnap. Ezen a napon az élet és halál könyve nyitva van az Örökkévaló előtt, és ítélete megpecsételésének félelme hatja át a halandókat. Az ünnep során 25 órán át böjtölnek és imádkoznak.
Kábbálát sábbát: „szombat fogadása”. (Lásd: sábbát)
Káddís (kaddis): „szent ima”, Istent dicsőítő ima.
Kiddús: „megszentelés”, a szombatot és ünnepeket borral és kaláccsal megszentelő szertartás. Péntek este, illetve szombat délelőtt a zsinagógában szokás kiddúst tartani közösségi alkalomként.
Kamenyec-Podolszkij: ukrajnai helység, ahol a magyar állampolgársággal nem rendelkező, menekült zsidókat gyilkolták meg 1941-ben. Számuk mintegy 18 ezer fő volt.
Kásér út’réfá (kóser, ill. tréfli): tiszta, ill. tisztátalan. Kóser: rituális szempontból megfelelő (étel, szertartási tárgy, bármi), ellentéte a tréfli: nem megfelelő.
Kól nidré: „Minden fogadalom..”. Ima, amelyet jóm kippúr (az engesztelés napjának) előestéjén énekelnek, fogadalom és eskü feloldásáért. (Lásd: jóm kippúr)
Lúláv (lülef): „pálmaág”. A szukkót ünnepi csokor egyik része. (Lásd: szukkót)
Mácá (macesz): „kovásztalan kenyér”, más néven pászka. Tésztájába megsütése előtt vízen kívül semmi mást nem tesznek emlékeztetőül arra, hogy az ősök sietve hagyták el Egyiptomot, és nem maradt idejük arra, hogy kivárják a sütésre előkészített tészta megkelését. (Lásd: peszáh, széder)
Ma nis’taná…? „Miben különbözik…? Széderestén a család kisgyermeke a Hággádá (az egyiptomi kivonulás történetének elbeszélése) kérdéseit arámiul teszi fel. A kérdéssor fönt idézett két szava így folytatódik: „Miben különbözik ez az éjszaka minden más éjszakától?” (Lásd: széder, peszáh)
Máóz cúr j’súátí: „Erősségem, menedékem szirtje”. Hánukkái dal. Az ünnep nyolc napján a gyertyák meggyújtása után éneklik a templomokban és otthon. (Lásd: hánukká)
Ma tovu: „Mily szépek”. Reggeli ima kezdő szavai.
Micvá: „parancs”. A Tórában (Mózes öt könyvében) 613 parancs található. Eredetileg isteni rendelet, később sokkal tágabb értelmet kapott, és ma már mindenfajta erkölcsi kötelességet és jócselekedetet jelent.
Minhá: „délutáni ima’. A minden nap mondandó délutáni ima elnevezése.
M’zúzá (mezüze): „ajtófélfa”. Fa-vagy fémtokba helyezett pergamentekercs, melyet a jobb ajtófélfára szögeznek rézsút a bemenet felé. A tekercs bibliai idézeteket tartalmaz: 5 Móz 6,4-8, 11, 13-21. Vallásos zsidók étkezéskor és távozáskor ujjal érintik és ujjukat megcsókolják. A mezüze célja, hogy Istenre és törvényeire irányítsa a gondolatot.
Peszáh: „kovásztalan kenyér ünnepe”. Az egyiptomi rabszolgaságból való szabadulás emlékére megtartott ünnep. A kovászos ételek fogyasztása tilos. A templomból hazatérve a zsidók széderhez ülnek. (Lásd: széder, mácá)
Peszáhi edények: kizárólag peszáhi használatra szánt, kovászosat nem tartalmazó edények. Az ünnep előtt nagytakarítással mindent kovásztalanítani kell a lakásban. (Lásd: peszáh)
Púrím: „sors ünnepe”. Örömünnep az Eszter könyvében leírt eset emlékére, melynek során a perzsa fogság idején a gonosz Hámánnak a zsidóság elleni ármánykodása meghiúsult.
Ros hásáná: „újév”. Az ítélet napja a világ minden teremtménye számára. Ekkor határozza el Isten, mi lesz a sorsuk az elkövetkező évben.
Sábbát (sábesz): „szombat”. A hetedik napja a hétnek, amely pénteken estefelé köszönt be és a szombat esti csillagok feljöveteléig tart. Ahogy az Örökkévaló megpihent hat nap után, úgy az embernek is pihenéssel kell megszentelnie a szombatot, és semmiféle munkát nem szabad végeznie. (2 Móz 20,8-11)
Sábbát Súvá (sábbosz süvó): „megtérés szombatja”. A ros hásáná és a jóm kippúr közötti szombatot nevezik így. (Lásd: ros hásáná, jóm kippúr)
Sáhárít (sáhárisz): „reggeli ima”
Sakter (sóhét): mészáros, aki a rituális vágást végzi. Tórai parancs a rituális vágás, mert ez a kásrut („kóserság”) alapja. A cél az, hogy az állat a lehető legkevesebb fájdalommal múljon ki.
S’má Jiszráél: „Halljad, Izrael”. A zsidó egyistenhit legtömörebb megfogalmazása, amely a mindennapi imarendben többször is szerepel. (5 Móz 6,4)
Soá (Shoah): „szerencsétlenség, csapás, megsemmisülés”. (Jes 10,3; Zsolt 63,10 stb.) A holokauszt héber neve.
Sólet: szombati eledel, melyet babból főznek és húst is tesznek melléje. A szombat beköszöntése előtt főzik meg, utána már csak melegítik. (Lásd: sábbát)
Siv’á (sűve): „ hét”. Süvét ülni: a halottat hét napon át meggyászolni a rituális előírások szerint.
Széder: „rend”. Peszáh első estéje, családi ünnep, amelynek megvan a maga rendje. Erre a célra íródott a Hággádá sel Peszáh (az Egyiptomból való szabadulás elmesélése), amely elsősorban a gyerekek lelkében akarja felkelteni az érdeklődést a múlt iránt. (Lásd: peszáh)
Széfer Tórá: „a Tóra könyve”. Mózes öt könyve pergamenre írva, tekercs formában. A tóraírás szigorúan szabályozott, rituális folyamat. A tekercs akkor kóser (lásd ott), ha nincs benne egyetlen hiba sem.
Sziddúr: „imakönyv”. A hétköznapi, szombati és néhány fontosabb ima gyűjteménye.
Szimhát Tórá: „Tóra örömünnepe”, szukkót után következik (lásd ott). A tórafelolvasás éves ciklusának befejezése és az új kezdete. Beköszöntésének előestéjén és az ünnep délelőttjén a tóraolvasás előtt körmenetet tartanak, és a Tórával a kezükben dalolnak, táncolnak a közösség tagjai.
Szukká: „sátor”. (Lásd: szukkót)
Szukkót: „sátoros ünnep”. A Tóra parancsa szerint hét napig kell sátorban lakni, annak emlékére, hogy az Egyiptomból kivonult ősök is sátrakban laktak pusztai vándorlásuk során. (Lásd: szukká)
Tálmud Tórá: „tóraiskola”. A gyermekek taníttatása a szülők kötelessége, de a közösség felelőssége is, ezért hoztak létre a közösségek Talmud Tóra egyleteket. Az egylet kifizette a szegény gyerekek héder tandíját, vagy ingyenes iskolát tartott fenn a számukra. A 19. század második felétől a Talmud Tóra az iskolán kívüli hitoktatás elnevezése. (Lásd: héder)
T’réfá (tréfó, tréfli): „széttépett állat húsa”. A Tóra szerint: „Mezőn széttépett állat húsát ne egyétek.” (2 Móz 22,20) Nem megfelelő, nem kóser, tisztátalan étel. Napjainkban ezt a szót használják minden tilos ételre, pl. tejes és húsos étel keverékére. (Lásd: kásér)
Trenderli: négyoldalú pörgettyű, hánukká (chanuka) estéjén játszanak vele a gyerekek. (Lásd: hánukká)
