STEINER DÖNI 2007. JANUÁR 26-ÁN RÖGZÍTETT EMLÉKEI Zichy utcaAz iskola dísztermét a belső lépcsőházon keresztül lehetett megközelíteni. Eredetileg csak egy emeletes volt az iskola, utólag emelték magasabbra.
Sátoros ünnepen
az udvaron állították fel a sátrat. A rabbi is az épületben lakott. A hitközség elnöke Szűcs volt, a Cserepes utcában lakott. A háború után a Zichy utca 9. szám alatt a földszinti két osztályban zsidó napközi működött.
Szép Ernő volt a nevelő bácsi. A Joint adományaként ruhaneműt, fűzős csizmát kaptam ajándékba. Minden pénteken délután átmentünk a zsinagógába. Jobb oldalt csigalépcső vezetett az
Óbudai Zsidó Múzeum második emeleti helyiségébe. A napközi később a Lajos utcába került. Oda jártak: Kramer Peti,
Markusz György, Andauer Edit,
Goldstein Tibi.
DeportálásÉdesapámat már az első menetben, 1940-ben elvitték munkaszolgálatra. 1941-ben még hazajött, azután bevonultatták. 1943. január 16-án kaptunk értesítést arról, hogy a Don kanyari áttörésnél eltűnt.
1944. végén kiköltöztettek minket a Lajos utca 124-ből, és az Amfiteátrum északi oldalára, a Viador utcába kerültünk. Onnan a gettóba, a Katona József utca 28. szám alatti házba kellett költöznünk. A zsidókat a Manci hídon keresztül hajtották az óbudai téglagyárba. Az egyik földszinti lakást, amelyben három-négy csalás lakott, nem ürítették ki. Egy rendőr és egy tizenéves nyilas gyerek berontottak oda. Valaki a lakásból beszédbe elegyedett velük: „Mi kis zsidók vagyunk, miért minket bántanak. Mi ugyanúgy élünk, mint a keresztények, ugyanúgy dolgozunk.” A rendőr hallgatott, a kis nyilas pedig a következőt mondta fegyverrel (géppisztollyal) az oldalán: „Az mindegy. A zsidó az zsidó.” Ekkor kiszólították őket eligazításra, és így az ebben a lakásban tartózkodó emberek megmenekültek.
1945. januárjában a Károly körút 3/C-be, védett házba kerültünk, ahol éjjel meghúzódtunk, nappal pedig az utcán csavarogtunk, razziákon keresztül esve. Én vettem a kenyeret a ház részére. „Kitartás, éljen Szálasi!” – kiáltottam. 18 pengőt kerestem.