SPATZ GYÖRGYI 2007-BEN ÉS 2008-BAN POSTÁN ELKÜLDÖTT EMLÉKEI
Zichy utcai iskola: tanárok, magyar ruha
Az első négy elemiben a Zichy utcai iskolában tanultunk. Az első osztály tanítónője Gyenes Jolán, másodikban Weisz Béla tanított, harmadikban Mérei Vándor Ibolya, sajnos mind a hárman elpusztultak vagy Mauthausenban, vagy Bergen Belsenben. A IV. osztály tanítója Vándor Andor, kivándorolt ide Israelbe, 97 éves koráig élt, jó egészségben. Az iskolánk olyan volt, mint a második otthonunk. Már amikor én jártam oda, kezdődött az antiszemitizmus, az iskolában védve éreztük magunkat, csak akkor dobáltak kövekkel, hógolyóval, mikor kijöttünk az iskolából.
Miután kevés tanuló volt, csak négy osztály, mindenkit ismertünk, olyan voltunk, mint egy nagy család. Iskolai ünnepélyekre nem emlékszem, de miután szombaton nem volt tanítás, kötelező volt az iskola udvarán lévő imaházban részt venni az istentiszteleten. Az iskola épületében az emeleten volt egy díszterem, gondolom, hogy ott tartottuk az ünnepélyeket, de ez nem biztos. Magyar ruhám nem volt, pedig nagyon szerettem volna, de úgy gondoltam, hogy nevetséges lenne egy zsidó lány pruszlikban és fejkötővel.
Az iskola felett az első emeleten voltak a hitközség irodái. A háború után ebből aggok házát építettek, de már ezt lebontották. Apám aktívan részt vett a hitközség életében, mint tiszteletbeli elöljáró. A háború után a Pesti Izraelita Hitközségnek volt pénzügyi elöljárója, mikor 1985-ben ott jártam, még sokan emlékeztek apámra.
Vallás, megkülönböztetés, 1944. március 19., liberális igazgató
Családunk nem volt vallásos, úgynevezett neológ zsidók voltunk, csak a nagyünnepeket tartottuk meg. Nagyon szerettem volna először magyar, és másodsorban izraelita vallású lenni, de később rájöttem, hogy ez nem így van, mindig először zsidó voltam. Főleg akkor kezdtük érezni, mikor 1944. március19-én megszálltak a német katonák, és egyre nehezebb lett a helyzetünk. Édesanyám testvérének, Boskovitz Manónak a fiát, Gyurit elfogták az utcán, levetkőztették, és mikor látták, hogy zsidó, egy pesti kapu alatt agyonlőtték.
Már akkor a Kolosy téri iskolába jártam. Mielőtt bezárták az iskolákat, még jártunk egy pár napig, de a villamoson tiltva volt, hogy sárga csillaggal az első kocsira szálljuk fel. Meg kell, hogy említsem a nagyon liberális iskola igazgatónkat, Gaar Vilmost, aki tüntetőleg utasította az osztályfőnököket, hogy a zsidó lányoknak tiszta kitűnő bizonyítványt adjanak. Ismertem még velünk együtt érzőket és segítőket, de nagyon keveset. Mikor Szálasi uralomra került 1944. október 15-én, elvitték a zsidó ház lakóit a Dunapartra, azzal a céllal, hogy lelőjék őket, de nagy szerencsénkre arra jött egy ismerős magas rangú katonatiszt, és visszatereltek a Vörösvári úton lévő német hadiszállásra, ott az udvaron éjszakáztunk. Megtudta ezt egy volt alkalmazottunk, Marocsek Jánosné Teri, a kerítésen keresztül bedobott egy pár meleg holmit. Több zsidósegítőt nem ismertem.