Iskola, tanárok, osztálytársak
Gyenes Jolán a Lajos utca 141-ben lakott. Fölnéztünk rá, féltünk tőle. „Snubi” volt a hittan tanár, őt kinevettük. Vándor Andor és Ibolyka néni kedvesek voltak. A Sonnenwirth–család, Sonnenwirth Magda és Vali az iskola mellett, a Zichy utca 7-ben laktak Hermann Róbert orvossal egy házban. Baron Béla is a Zichybe járt, két osztállyal fölöttem. Az iskolából még Lajusz Ibire, Katona Tamásra, Katona Marikára, Kertész Gáborra, Kanczler Gyulára, Kramer Verára emlékszem.
A Bródy kávéház a harmincas években
Az óbudai Bródy Kávéház a leghíresebb kávéház volt Óbudán. Grossmama (Büchler Anna)
rézedényben
szolgálta föl a török kávét. A Tavasz utcai Meinlből szerezték be a legjobb minőségű kávét. Durvára darálva leforrázták, a zacc leülepedett. Az alkalmazottak keresztények voltak. A konyhán belül volt a kis konyha. A szegényeknek ételhordóban innen, a hátsó konyha felőli bejáratnál adtak enni. Jó szívűek voltak.
A nagyszüleim, Bródy Ignác és felesége, Büchler Anna az Óbudai zsidó temetőben nyugszanak. Egy ismeretlen valaki rávésette a fekete gránitsírra: „Kenyeret az éhezőknek, vizet a szomjazóknak!”
1940 körül lejárt a kávéház bérlete, és a zsidótörvények értelmében bezárták, a Bródy feliratot leszedték az épületről. A II. világháború után újra kinyílt a Bródy, és 1948-ig működött, amikor államosították.
ÖSSZEÁLLÍTÁS A BRÓDY KÁVÉHÁZAK TÖRTÉNETÉRŐL (GOMBOCZ ESZTER)
A Bródy dinasztia első kávémérését 1831-ben Bródy Imre alapította a „Rondellhaus”-ban. 1869-ben fia, Bródy Adolf átköltözött a Mókus utcába, ahol a Chevra Kadisa (Szent Egylet) székházában mint Kaszinó Kávéház működött. Az óbudai zsidó község vallási és társadalmi életének központja volt, úgynevezett „Börze ház”-ként működött, a kereskedelem lármája kihallatszott a termekből. A külön kis fülkékben az egyes kereskedői ágazatok tanyáztak: borkereskedők, nyersbőrösök, tollasok, gubacsosok.
(Lásd a képet Reisz Éva dédszüleiről a Mókus utcai kávéház épülete előtt: középen, kalapban Bródy Adolf, balra tőle felesége: xy, balra tőlük a bajszos Bródy Ignác, mellette jobbra felesége: Büchler Anna karján kisgyerekkel. Előttük három gyerek áll.)
Esténként színi előadások folytak a kaszinó különtermében, ahol Károlyi Lajos vagy Szathmáry direktorok társulata játszott egy összetákolt pódiumon. Amikor a „Bródy teáter” megszűnt, sokan nem értették, hogy az új színház neve miért Kisfaludy lett.
Napközben háromféle tarifát alkalmaztak: 10 krajcárba került a tejes vagy feketekávé, de a kevésbé módosak 50%-os kedvezményt élveztek, a feltűnést elkerülendő minden páratlan napon. Páros napokon teljes árat fizettek. A házalók, szegényebb vásárosok pedig semmit sem fizettek. A kávéház nagy alakú, fekete bőrkötésű vendégkönyvébe minden törzsvendég beírta a nevét. Többek között: Csortos Gyula, Fedák Sári, Karinthy Frigyes, Molnár Ferenc, Somlay Artúr. Az 1920-as évektől Krúdy Gyula is ide járt, a híres török feketét különösen szerette. Egyidejűleg működött a Szentlélek tér 14-ben Bródy Halászkertje (Szentlélek utca 3., Szentendrei út 3. sarok). Itt született Éva édesanyja, Bródy Jolán. (Lásd a képeslapot a Bródy Kávéház halászkertjének részletével.) Az Árpád-híd építésekor a Korona tér 2-be, egy hosszú, sárga saroképületbe, a mai Óbudai Társaskör helyére került a kávéház, 1936-tól Korona Kaszinó, majd Korona Vigadó néven. Három helyiség volt itt, a negyedik különterem színházként szolgált. (Lásd a piros és a zöld termet a Korona tér 2. szám alatti kávéházban. ) Nagy estélyeket, bálokat rendeztek a vigadóban. Arany tükör, plüss, a kornak megfelelően. A termek máig, 2008-ig megőrizték szépségüket.
(Gundel Imre, Harmath Judit: A vendéglátás emlékei. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Bp. 1979, 245. o., Balla Vilmos: A kávéforrás. Régi pesti kávéházak legendái. 2. kiadás, Bp. 1927, 178. o., Bevilaqua Borsody Béla, Mazsáry Béla: Pest – Budai Kávéházak. Atheneum. Bp. 1935, I. kötet, 206. o.)
