Emlékeit veje, Gerendás János jegyezte le Gombocz Eszter kérdései alapján, majd 2008. febr. 15-én Reisz László és felesége, Menczelesz Éva személyesen is felidézték a múltat.
Iskola„…nem csak a diákok, a tanítók is mind zsidók voltak.”
Nagyon szerettem az iskolát. Varázsa abban rejlett, hogy zsidó iskola volt, ami azt jelentette, hogy nem csak a diákok, a tanítók is mind zsidók voltak. A kedvenc tanítóm Weisz Béla volt. Egy igen vallásos, univerzális ember volt, aki minden tantárgyat tanított. Mindent a szakmájának rendelt alá. A vallásossága okozta halálát is, mert munkaszolgálatosként nem fogadta el a
tréfli
ételt a németektől. Hogy mi volt a vonzereje? Pontosan ez a vallásosság, hogy hitt abban, amit csinált, és nagyon szerette a gyerekeket. Volt még egy Vándor nevű tanító, később találkoztunk vele Izraelben, őt is nagyon szerettük. Tulajdonképpen minden tanár mindent tanított. Emlékszem még Gyenes Jolán és Mérei Ibolyka nevére. Barátaim Weiss Pál és Tennen Jenő voltak, sajnos már meghaltak. Alter Miksa kórusában én is énekeltem. Az
„Unö szane tajkev”
kezdetű
énekre még emlékszem.
Zsidó és magyar ünnepekEmlékezetem szerint csak a zsidó ünnepeket tartottuk az iskolában. Az egyik
chanuka
ünnepségen én is szavaltam, sajnos nem emlékszem már, hogy mit.
IdentitásEmlékezetem szerint csak zsidónak tartottuk magunkat.
Család, ünnepek, sóletMi
kóser
háztartást vittünk. Nem Brüll Bernárd sütödéjébe jártunk, hanem a szomszédba, a Herzog pékséghez, oda vittük a sóletet is péntekenként, és a kenyeret, amit édesanyám készített, ott sütötték ki. Édesapám tartotta a
széder
estéket, az egész család hozzánk jött a Lajos utca 124-be. (Képek 39)(A ház Gennhof Mór, zsidó tulajdonosé volt) Vallásunkat ma is ápoljuk.
A II. világháború előtti békés együttélés Óbudán, zsidótörvények, antiszemitizmus„…a kerületi futballcsapat meccseire együtt mentek a különböző vallásúak”
A háború előtt békésen éltek egymással a zsidók és a keresztények. Volt egy úgynevezett Spóregylet. Az emberek vallási hovatartozástól függetlenül összegyűltek a Haszmann-féle vendéglőben. Az utcán egyáltalán nem volt zsidózás, a kerületi futballcsapat meccseire együtt mentek a különböző vallásúak. Volt ugyan zsidó focicsapat is, de én a harmadik kerület igazolt játékosa voltam. A Nagyszombat utca sarkán volt a pálya. A zsidótörvények életbe lépésével aztán abba kellett hagynom a játékot, bevonták az engedélyemet, de a meccsekre kijártam. A többiek tudták, hogy zsidó vagyok, de tele voltam keresztény barátokkal. Viszont ahogy mentünk vasárnap az iskolába, megdobáltak bennünket. A Flórián tér és a Vörösvári út sarkán volt a Gröschl fűszeres. Ki volt írva: Zsidókat nem szolgálunk ki. De máshol is ki volt téve a tábla.
Sárga csillag, véletlenekSzőke hajú voltam, nem is hordtam sárga csillagot. Vígan jártam-keltem. 41-ben meghalt apukám, csak anyukám élt. Nem fogadtam szót neki, még a meccsre is kimentem. 44-ben, amikor a németek már jártak a lakásokba, hogy bujkáló zsidókat keressenek, akkor még a Lajos utca 124-ben laktunk. Ez egy átjáró ház volt a Kiskorona utcára. A ház udvarán leesett egy bomba. Arra ébredtem, hogy nagyon fázom, mert nincs ablak a házon. Egy törülközőt tettem a fejemre, hogy ne fázzak, és visszafeküdtem, aludtam tovább. Délelőtt jöttek a német katonák, házról-házra keresve a zsidókat. Meglátott egy német katona bekötött fejjel, és így szólt: „Da ist gar nichts, da liegt ein Kranker” (Nincs itt senki, csak egy beteg fekszik itt.) Ha nem kötöm be a fejem, akkor talán kiszúrnak és elvisznek.
Állásvesztés, Goldberger Leó, háború, munkaszolgálat, keresztény barátok Óbudán a zsidó kézben lévő Ernst Fülöp és fiai Fehérneműgyárban dolgoztam a Szentendrei úton főkönyvelőként. A zsidótörvények miatt elvesztettem a munkahelyemet, és gyári munkásként dolgoztam a Goldberger gyárban. Édesapám is ott dolgozott 40 évig. Goldberger Leónak akkor már nem volt semmiféle befolyása. A gyár élére egy keresztény ember került, én pedig segédmunkásként dolgoztam. Goldberger Leót pedig kivitték Mauthausenbe.
Kárpátalján, Ukrajnában voltam munkaszolgálatos. Onnan Nagykátára vittek, majd vonattal Németországba szállítottak volna, de Pesten sokat állt a vonat, sok bajtársam leszállt vizet inni. Én is leszálltam, de nem szálltam vissza a vonatra, hanem egy keresztény osztálytársamnál, Tóth Jánosnál bujkáltam három hétig, ott szabadultam föl. Később tanúsítottam is a perében, hogy megmentette az életemet. Mások is mentettek. Kallós Vera, aki csak fél-zsidó volt, befogadott menekülteket, akik rövid időre meg tudták húzni magukat nála. Voltak, akik bátrak és hűségesek voltak. [Menczelesz Éva közbevetése: Reszkírozták a saját életüket is.]
Anyám csillagos házban volt a Síp utca 12-ben, ahol most a hitközség van, és ott élte meg a felszabadulást. Egy zsidó rokonához költözött, akinek keresztény volt a férje, és ráadásul házmesterek voltak.
A 92 éves Reisz László üzenete a mai gyerekeknek:Legyenek becsületesek, és ne hagyják, hogy a durva külső világ miatt ők is eldurvuljanak, így saját maguk számára is szebbé tudják tenni az életet.