A 2007. július 25-én, majd a továbbiakban lezajlott telefonbeszélgetések, levelezések részletei
Gyermekkor: óvoda, orvos, üzletek
Az óvoda a Lukács utca 6-ban nem volt felekezeti, de többségében zsidó gyerekek jártak oda. Kellemes, tiszta atmoszférában töltöttük a nagyon színvonalas ovi–korszakot. (Lásd a képet az óvodáról, rajta Mayer Évával és a mesét olvasó Tante Franzival)
Tucker doktor bácsi a Timár utca 9-ben lakott az Árpád fejedelem útja szép sarokházában. A magasföldszinten volt a lakás és a rendelő. Lázas betegség idején a doki bácsi házhoz jött. Mindenkit nevén szólított. Három generációt gondozott szívvel–lélekkel. A tudása, a szíve tökéletes volt! Óbuda mindennapi életének központja Weiner bácsi kóser húsüzlete volt a Timár utcában, a rendőrség mellett.
A Lajos utcában, talán a 80-as szám alatt állt a Seidner család fűszerüzlete, mellettük a Büchler család nyomdája.
A gyermekkor elvesztése. Deportálás, jogfosztás, megalázás
Négy és fél éves koromig voltam gyerek. 1941 augusztusában édesanyám szüleit és más rokonokat
Kamenyec Podolszkijba
vitték mint idegen állampolgárságúakat. A család anyai ágon Galíciából származik. Édesapámat 38 évesen Nagykátáról hurcolták el. Édesanyámat a halálmenetből egy cionista fiú, X. Sanyi mentette ki. Édesanyám észrevette, hogy a közeledő autóban egy ismerőse ül, és rákiáltott: -Segíts! A fiú menlevelet adott édesanyámnak, akihez egy közeli barátunk édesanyja is csatlakozhatott édesanyám közbenjárására.
A Nagyszombat utca 6. alatti házunk már korábban csillagos ház lett. Schindler Nelli szervezett
Szimhát Tórá
foglalkozásokat a házban. Ugyanitt világi oktatás is folyt. Az 1944-ben készült fényképen látszik, hogy szívünk felett sárga csillagot viselünk. (Lásd az 1944-ben készült felvételt a Nagyszombat u. 6-ról. Schindler Nelli, Mayer Éva, Mayer Tibor, Márkusz Bandi, Márkusz Gyuri, Kramer Jenő, Zollschau Feri, Lauffer Magda is láthatóak.)
A megbecsült keresztény szomszédainknak el kellett hagyniuk lakásukat, minket zsidókat pedig összezsúfoltak. Aztán következett a szelektálás. Október végén 2-3 napig a
Bécsi út 21
-ben Goldsteinéknél húzódtunk meg testvéremmel. Aztán a Bécsi útra tereltek minket, különválasztva az asszonyokat és a gyerekeket. Ezután az egyik borzalomból a másikba estünk. A Légrádi Károly utcában egy keresztény asszony több, mint húsz zsidót mentett az egyetlen szobájába, egy szekrénnyel elrejtve minket. Addigra már megtetvesedtünk, lerongyolódtunk. Édesanyánk még korábban kioktatott minket a testvéremmel, hogy ha baj lesz, el kell szakadnunk egymástól. Horovicz Jenőné, Kató néni, aki egy másik rokonunkat is bújtatta a Visegrádi utcában, közvetített köztünk. 1944-ben kemény tél volt. Az volt a szerencsénk, hogy december végére befagyott a Duna.
1944. december 21-én az oroszok bekerítették Budapestet. Ekkor a cionisták életüket kockáztatva mentettek bennünket. Anyánk, aki időközben védett házba került, megtalálta testvéremet, és kihozta a Vöröskereszt menhelyről. Engem nem találtak meg. Imádkoztam, a
sömá Izráelt
mondtam, amikor barátom, Goldstein Tibor kicibált, és a Pannónia utca 18-ba vitt. Ott megtaláltuk édesanyámat és a testvéremet. Január 8-án betereltek minket a gettóba. Olyan gyönge volt már a tömeg, hogy nehéz volt tartani a sort. A rendőrök bíztattak minket: nem leesni, nem kiesni, hiszen aki a sorból kilépett, azt lelőtték. A felfegyverzett nyilasok viszont kegyetlenkedtek. A pesti asszonyok átkozódtak, látva a zsidók elhurcolását, egyesek kekszet dobtak közénk. A nyilasok megfenyegették őket is. A tömeget mindenétől megfosztották, egy hatalmas ládába kellett még a jegygyűrűket is bedobni. Ott anyukámtól odébb sodródtam. Üvöltés, fenyegetés. A tömeg orientáció nélkül kényszerült tovább vánszorogni, befelé a gettóba. De hová?
Túlzsúfoltság, éhség, betegség. A tömeg megfélemlítésére egy magyar katonatiszt revolverrel a tömeg előtt agyonlőtt egy férfit. A dermedt csendben anyukám kiáltozására visszataláltam hozzá!
„Nincs megbocsátás”Miért csináltak az emberekből állatokat? Az ember abban különbözik az állatoktól, hogy nem az ösztönei, hanem az esetleges elméje szerint cselekszik. Nincs abszolút parancs, ki lehet kerülni a parancsot. Nincs megbocsátás. Ha megbocsátanék, elárulnám a megölt rokonaimat. Akik tisztességesek voltak, azoknak mindvégig hálás leszek.
VallásÓbuda vallásosabb volt, mint Pest. Az első hat évi zsidó iskola segített hitem megőrzésében. A „Frankel elemiben”1947-ben
Sziddur
imakönyvet kaptam Spitzerné Kondor Klári nénitől, aki ma Izraelben él. Ma ortodox zsidó vagyok, férjem indított rá. Ma is őrzöm még azt a magyar és héber nyelvű áldást, amelyet azután kaptam, hogy örök hűséget fogadtam a zsidó vallás törvényeinek követésére. Az iratot 1951-ben Benosovsky Imre avató rabbi írta alá.
Túlélés
Miért maradtunk életben? Azért, hogy fölépítsük családunkat. Ez sikerült.
Hitközség a háború után
Az 1945 utáni években Dr. Neumann József főrabbi próbálkozott újra az óbudai hitélet megteremtésével. Egyetlen fia Kanadában, Montrealban lett neves ortodox rabbi.
A Zichy utca 9. a háború után
„A sebzett gyerekeket befogadták”
A háború után a Joint napközi otthont rendezett be a Zichy utcában. Az otthonok szétdúlva, sok gyerek árva maradt. A napközit fűtötték, meleg ételt adtak. Szűcs bácsi gondozta a napközit. (Lásd az 1949-ben készült képet. Mayer Éva a Dávid csillaggal, mellette Reisz Frici és mások, talán Lang János? a
chanuka
ünnepélyen.)
Később, minden hitélet megszüntetése után aggok háza létesült az épületben.
Félelem„Nem ismerek mást, mint a félelmet.” Az 1937 körül születettek családját Hitler tette tönkre. Folytatódott Sztálinnal az 50-es években. Az unokáim az iszlám terror miatt félnek.”