Jakobovics Tamás

JAKOBOVICS TAMÁS (1931. máj. 28. – )
1947 óta Mordechay néven Izraelben él.

Fogalkozása: oktató, tanfelügyelő a szállodaipari iskolákban.

Évfolyam: 1937 és 41 között járt a Zichy utcai elemibe.

„Számoltuk a perceket, hogy boldog anyánk visszajöjjön a deportálásból, de sajnos hiába.”

TESTVÉRE: Jakobovics Ferenc. Ő is a Zichy utcai elemibe járt 1936-tól 1940-ig.  (Lásd emlékeit)
APJA: Jakobovics Miksa (1896. Újpest – ?), haláláig Ben Zur Moshe néven élt Izraelben. Végigharcolta az I. világháborút, Ezüst Kereszt kitüntetést is kapott. Munkaszolgálatosként vészelte át a háborút, a Fertő-tó környékén szabadította fel az orosz haderő. A Vörösvári út 3. szám alatt volt cipőüzlete.
Testvérei: Jakobovics Árpád, Vilmos, Böske, Sándor, valamennyien a holokauszt áldozatai. Az újpesti családból csak Böske fia, Tibor és Árpád lánya, Magda menekültek meg.
APAI NAGYAPJA: Jakobovics Ferenc
APAI NAGYANYJA: Grünwald Fáni
ANYJA: Barnai Gizella, Jakobovics Miksáné, szül. Mózes Gizella. (1896. aug. 23. – ?), a Vörösvári út 3. szám alatt jött világra. 1928-ban esküdtek meg Jakobovics Miksával. Gizellát egy Katona József utcai védett házból hurcolták el a nyilasok 1944. december 24-én valamelyik (talán a Józsefvárosi) pályaudvarra, ahol bevagonírozták, majd nyoma veszett. [Szita Szabolcs segítségével sem sikerült kinyomozni Jaki édesanyjának sorsát. G. E.]
ANYAI NAGYAPJA: Mózes Simon (1850. Szászszentiván – ?)
ANYAI NAGYANYJA: Gubits Berta, Mózes Simonné (1859. Belád – ?)
A névváltoztatás Mózesről Barnaira 1897. július 16-án történt.
Barnai Gizella testvérei: Barnai Regina, Mór, Mina, Márkusz, Árpád, Ignác, Margit.
Barnai Regina és Ignác betegségben hunytak el a nyilas éra előtt.
Mór, Márkusz, Árpád a nyilas rémuralom áldozatai.
Margit betegségben halt meg a II. világháború után. Mina (Grünhut Arturné)
öngyilkos lett a háború után.

Alter Miksa kórusa
„Uneszane tojkef, kiduso hayom”, vagyis: „megkaptátok e szent napot”, énekeltem az óbudai nagy zsidótemplomban,  előestéjén, ahol egy 25 tagú kórust vezényelt a kántor bácsi, aki az előimádkozó volt. (Lásd Reisz László emlékeit is)

A Kiskorona utcai polgári, várakozás a deportált szülők visszatérésére
Ami a polgárit illeti, teljes black out, a háború után rengeteg járt a fejünkbe, kivéve a sulit. Számoltuk a perceket, hogy boldog anyánk visszajöjjön a deportálásból, de sajnos hiába.

A cionista mozgalom rögtön a háború után levitte a zsidó gyerekeket Újszegedre, ahol nagy türelemmel és ápolónők kíséretével visszatérítettek minket a normális életformára, miután ki voltunk éhezve, mint a kutyák. Szóval a legnagyobb jelenet volt az, amikor (kb. 150 kis poronty várta, hogy mikor lesz egy életjel a szüleikkel kapcsolatban), és egy szép napon a mi boldogult apánk, visszatérve a munkaszolgálatból, hirtelen betoppant. Hát ezt az örömet nem lehetett kimondani, és ugyanakkor sajnos a többi kis srácok irigy érzéseit is meg kellett értenünk. Ezt sohasem lehet elfelejteni.

A családnak két háza volt Óbudán.  A Vörösvári utca 3. szám és a 16. szám.

Lakhely:
Vörösvári út 3. 
Vörösvári út 16.
Vörösvári utca 11. – csillagos ház (Steiner szalmás háza)
Klauzál utca 9. – gettó

Üzletek/Intézmények:
Kiskorona utca – polgári iskola

IV.o. Jakobovics Tamás, Mayer Tibor, Reisz Éva emlékei alapján (1937-41)
Létszám: 22

Felső sor balról:
xx, Steiner Judit?, Jakobovics Tamás, xx, Mayer Tibor, Alter Jóska, Sonnenwirth Magda, xx.

Középső sor balról:
xx, Sosberger v. Leitner Artúr, Löbl Karcsi, Gyenes Jolán, Weisz Béla, V. Mérey Ibolya, Epstein Tomi, Retter Tibi, xx

Alsó sor balról:
xx, xx, Hajós Márta, Gyenes Jolán, Weisz Béla, Vándorné Mérey Ibolya,  xx, Gottlieb Lili, xx

Elől, középen ülnek: Reisz Éva, Fried Gabi

73. Vörösvári út 3. szám: Jakobovics Miksa, Barnai Márkusz üzlete. Vörösvári út 1. szám: Weisz Számi háza	101. 1938-39, II. o. Reisz Éva emlékei alapján (1937-40)(Osztálynévsor: 6.)