Deportálás, visszatérésKisgyermekként a Vörösvári út 32. alatti házunkban laktunk, amely csillagos ház lett.
1944 őszén aztán Óbudáról elhurcolták a zsidókat, sorba kellett állni, és gyalog – akkor még részben családtagokkal együtt –- a pesti gettóba vittek. Ott a gyerekeket Vöröskereszt otthonokban helyezték el, a szülőket pedig tovább vitték és deportálták. A nagyon idősek a gettóban maradtak.
1945-ben, a felszabadulás után, a sok esetben lebombázott, romokban lévő Vöröskereszt otthonokból Szegedre vitték a gyerekeket. József (
Steiner Sugár József) és én is különböző otthonokban voltunk, mindketten ott folytattuk iskoláinkat.
1946-ban, amikor a deportálásból egyes családtagok visszajöttek, a Szegeden megtalált gyermekeket felhozták Pestre, és mivel sok esetben a lakás nem maradt meg, így ismét különböző otthonokba kerültünk. Öcsém, Husz György 6 éves korában tudta meg, hogy szüleit megölték. György mindmáig nem tudta földolgozni a történteket. Mint túlélő Amerikában lakik, hallani sem akar Magyarországról.
Engem édesapám testvére, Husz Hermina nevelt fel elvált asszonyként két saját gyerekével, Magdolnával és Lászlóval együtt.
A Zichy utcai iskola a háború utánA Zichy utcai iskola – iskolaként nem üzemelt a háború után. Az épületben azonban, mivel közel volt az óbudai zsidó templomhoz, különböző rendezvények voltak, és a kisebbek részére napközi otthon működött. A napközi otthon közkedvelt volt, az Óbudán megmaradt zsidó fiatalokat összetartotta. Az „ifjaknak” rendezvényeket tartottak, szabad idejükben ping-pongoztak. Unokatestvéremmel, Lacival együtt én is jártam oda. Még később idősek otthona létesült ugyanott.